Apát lehetetlenség volt rávenni arra, hogy hagyja a lovat és szálljon vissza a kocsiba. Még a vihar sem tartotta vissza, amely kissé lecsendesült de ettől még viharnak nevezhető. Végül hagytam magam rábeszélni, és elindultam hazafelé. Mikor kiszálltam a kocsiból, anya rögtön észrevette, és kifutott a ház elé. Már nagyon aggódott miattunk, és apa felől kérdezősködött. Nem tudtam mit mondjak, végül elmondtam az igazat. Anya persze rögtön aggódni kezdett apáért és eléggé feszültnek tűnt, ami persze nem csoda. Másrészt kiakadt a talpig sáros csizmám miatt, mert ez volt a mániája, a tisztaság. Körülbelül húsz perc múlva apa is hazaért. Már nagyon aggódtunk érte. Mindketten izgultunk érte, és reméltük, hogy nem lesz baja. Az igazság az, hogy kicsit a ló miatt is izgultam. Volt valami különös benne, olyan különlegesnek tűnt. Mivel kíváncsi voltam, rákérdeztem, hogy hova vitte apa a lovat. A válasz magától értetődő volt, hiszen a lakásba mégsem hozhatta be. Nem sokkal azután anya leállt veszekedni vele, amiért a viharban képes volt egy lovat hazahozni, ami kitudja honnan valósi, vagy hogy honnan szökött meg. Amíg veszekedtek, addig felmentem zuhanyozni. Közben végiggondoltam a mai napot. Még mindig az a ló járt a fejemben. Valami megfogott benne. Nem tudtam nem rá gondolni. Miután anyáék lefeküdtek aludni, olyan hajnali 2 óra tájékán kimentem a konyhába összedobni valami kaját, mert szinte egész nap nem ettem. Ekkor apa megjelent mögöttem, amitől persze rögtön frászt kaptam.
-Apa! Megijesztettél, mit csinálsz itt ilyen későn? - kérdeztem ijedten.
-Ugyanezt én is kérdezhetném tőled. - mondta tréfálkozva. - De ha már itt vagyunk, szeretnék tőled kérni egy nagyon nagy szívességet.
Először nem tudtam mire gondolhat, próbáltam rájönni, de nem sikerült. Szívesség. Kíváncsivá tett.
-A segítségedre van szükségem. Neked van érzéked a lovakhoz, te meg tudnád szelídíteni.
-Tessék? Hogy én? Nem, ez nekem nem megy, Starshine után biztos, hogy nem. Egyébként sem lennék képes rá. Én ehhez nem értek, nem vagyok suttogó. - nem tudtam mit akarok, talán az egy jel volt, hogy nem tudtam kiverni a lovat a fejemből. De akkor sem lennék képes megszelídíteni egy vad lovat.
-Dehogyisnem. - bíztatott. Te nagyon is képes vagy rá. Ami Starshinenal történt baleset volt, nem a te hibád. És már elég régen történt. Ez egy új esély arra, hogy újra megszeresd a lovakat, és a lovaglást. Szükséged van rá, ahogy neki is rád.
-Hiszen te is be tudnád törni. Miért kellek ehhez én?
-Én értek a lovakhoz, de ehhez a te tudásod kell. Neked megvan az érzéked hozzá, valamiféle kapcsolatod van velük.
-Nem, ezt csak te hiszed.
-Kérlek. Szükségem van a segítségedre.
Ekkor már elbizonytalanodtam. Talán mégis segítenem kéne. Vagy mégse. Ilyen lovat még soha életembe nem láttam, muszáj volt közelebbről is megismernem így igent mondtam. Láttam apa szemében a csillogást, amikor közöltem vele, hogy segítek. Ekkor már hajnali hármat ütött az óra. Mindketten fáradtak voltunk, hosszú nap volt, így az én javaslatomra nyugovóra tértünk.Azt hittem el tudok majd aludni, de nem így lett. Az egész testemet átjárta valami, valami amit még előtte soha nem éreztem. Csak arra tudtam gondolni, hogy a fáradtság hozta ki belőlem, vagyis ezt akartam bemesélni magamnak. Hosszú éjszaka elé néztem, a baglyok huhogása és minden más esti zaj felerősödött az éjszaka folyamán, nem tudtam elaludni. Azon kaptam magam, hogy az órát bámulom és azt várom mikor alszok el és csak vártam, vártam, aztán valami arra késztetett, hogy megnézzem a lovat. Már teljes sötétség volt a házban és senkit nem akartam felkelteni, így szükség volt valamire, amivel világíthatnék, a zseblámpám szokás szerint nem a helyén volt. A legfelső fiókban lenne a helye, de az ágy alatt találtam meg. Egy jó pár perc beletelt a keresésbe. Elindultam lefelé a lépcsőn, csönd volt. Mikor elértem a garázshoz egy percre elbizonytalanodtam, hogy egyáltalán mit is keresek én itt. Vissza akartam fordulni, aztán végül rájöttem: Nekem most kell látnom. Mikor megfogtam a kilincset és kinyitottam a garázsajtót megpróbáltam megtalálni a kapcsolót, de nem találtam, csak a zseblámpa világított, így nem sok mindent láttam, de a lényeget igen. Megláttam ahogy éppen Starshine régi takaróján fekszik. Normális esetben mérges lettem volna apára, amiért odarakta egy ismeretlen ló alá, de most valahogy nem tudtam rá haragudni. Percekig csak bámultam őt. Olyan gyönyörű volt. Még nem láttam hozzá foghatót. A sörénye a zseblámpa fényében is olyan lágyan csillogott. Varázslatos volt. Ezután felriadt a zseblámpafényre. Nem tudtam mi tévő legyek, azután belenézett a szemembe. Volt benne valami, olyan igézőek voltak és ártatlanok. Láttam rajta, hogy kimerült és a világítás is zavarja így kimentem a garázsból. Ezek után jobban éreztem magam. Tudtam, hogy rendben van és úgy éreztem képes leszek elaludni, de akkor eszembe jutott Starshine.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése